Értelmileg, tartalmilag egymással összefüggésbe hozott és csillag alakban összekötött jelentések kommunikatív nyelvi hálózata

Jelentésközpontok
• acsarkodik, acsarog, agyarkodik, fenekedik
• bőg, mú, bú, múzik
• kiabál, kiabálva beszél, átkiabál, felkiabál, lekiabál




ige [érzelem, érzet megnyilvánulásaként; túl erős hangot hallató, ill. túl hangosan beszélő személyre]

Közelebbi kapcsolódások Távolabbi kapcsolódások Példamondatok
 átkiabál
 átkiált
 bekiabál
 felemeli a hangját
 felkiabál
 felkiált
 felordít
 felrikolt
 felsikít
 felüvölt
 hangosan beszél
 hangoskodik
 harsog
 kajabál
 kiabál
 kiabálva beszél
 kiált
 kiáltozik
 kurjant
 kurjongat
 lekiabál
 lekiált
 ordibál
 ordít
 ordítozik
 óbégat
 rikácsol
 rikolt
 rikoltozik
 sikít
 sikoltozik
 üvölt
 üvöltözik
 visít
 vonít
 vonyít
beszél
érzelem
érzet
hangos
megnyilvánul
személy
 SEM. [hangosan; ti. h. meghallják] ne kiabálj, így is hallom 
 SEM. [ti. azért beszél hangosan] nagyot hall az öreg, azért kiabál 
 NEG. [ijedségében, fájdalmában] Azt kiabálta, hogy megmarta egy kígyó. 
 ELÍT. [haragosan] Ne kiabálj velem! 
Torkaszakadtából üvöltött a fájdalomtól. 
Azt sikította, hogy megmarta egy kígyó. 
rikácsol a vén banya 
[ti. át, le, fel, be; ill. kiálts] kiabálj már neki, hogy siessen 
[ti. kiáltották, káltozták, harsogták] együtt kiabálták, hogy: hajrá, magyarok! 

Közvetlen jelentéskapcsolat
 CF:  felkiált 


© 2000-2026 LangBridge Nyelvinformatika