Keresőháló - A nyelvi tartalomkereső

Jelentésközpont

fn NYELV. [a mássalhangzóval szembeállítva; a hangszálak rezegtetésével, a nyelv és az ajkak helyzete szerint változóan, a száj, nyelv v. fogak akadálya nélkül létrejövő beszédhangra]

Közelebbi kapcsolódások

Távolabbi kapcsolódások

Példamondatok

beszédhang
diftongus
hang
hangzó
mássalhangzó
monoftongus

A mai magyar köznyelvi magánhangzók a következők: a-á, e-é, i-í, o-ó, ö-ő, u-ú, ü-ű.

kissé PONGY. BIZ. [ti. önmagában ilyen hangrendi illeszkedést kiváltó] magas v. mély magánhangzó SZAK. palatális v. veláris magánhangzó

vokálissá válik vokalizálódik

hosszú magánhangzó

rövid magánhangzó

ajakkerekítéses vagy ajakréses magánhangzó

A magánhangzók osztályozási szempontjai: ajakműködés (ajakkerekítéses, ajakréses), a nyelv függőleges (alsó, középső, felső nyelvállású) és vízszintes (mély v. veláris, magas v. palatális, es. még mediális v. középső) helyzete, mozgása.

Közvetlen jelentéskapcsolat

SZOT:	nyelv
DEF:	nyílt, palatoveláris, ajakréses, középső nyelvállású, zárt, kemény szájpadlási, veláris
LENT:	ó, ö, ő, a, e, zárt e, i, í, á, ű, ü, ú, é, o, u